A jelzések alapvető jellemzői a funkcionalitás, a felismerhetőség, a kiemelkedőség, a sokszínűség, a művésziség és a pontosság. Ezek a jellemzők együttesen biztosítják a jelzések hatékony alkalmazását különböző forgatókönyvekben.
Funkcionalitás: A jelzések lényege a praktikumban rejlik. Elsősorban az emberek termelési és társadalmi tevékenységének nélkülözhetetlen vizuális eszközeként szolgál, nemcsak esztétikai célokat szolgál, hanem gyakorlati információközvetítő, irányadó, magatartásszabályozási funkciót is ellát.
Felismerés: Minden jel egyedi megjelenésű, könnyen megkülönböztethető és beazonosítható, és egyértelműen képes megjeleníteni a tárgy jellemzőit, elkerülve az összetévesztést; ez az egyik fő funkciója.
Feltűnőség: A legtöbb jelnek fel kell hívnia az emberek figyelmét; ezért általában erős,-szemet gyönyörködtető színeket és tömör, világos grafikai tervezést alkalmaznak, hogy rövid időn belül észrevegyék őket.
Sokféleség: A jelzések típusainak széles skálája létezik, az alkalmazások két-és háromdimenziós-formákat egyaránt lefednek. Kompozíciós formái között tárgyak, szövegszimbólumok, figuratív vagy absztrakt grafika található, gazdag és folyamatosan újító kifejezési eszközökkel.
Művészi vonzerő: A jól{0}}megtervezett feliratok gyakran rendelkeznek bizonyos fokú művészi szépséggel, kielégítik a gyakorlati igényeket, miközben ragaszkodnak az esztétikai elvekhez, fokozva vonzerejét és hatását.
Pontosság: A jelzések által közvetített információnak pontosnak, könnyen érthetőnek kell lennie, és kerülnie kell a többszörös értelmezést vagy félreértést, biztosítva, hogy a felhasználók nagyon rövid időn belül pontosan megértsék a jelentését.